A Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség története

A modern sportélet kialakulásában, a XIX. sz. második felében Európában, így Magyarországon is két irányzat, az úgynevezett angol versenybeállítódású sportirányzat és az elsősorban a bemutatókra, dísztornákra épülő német tornairányzat játszotta a legjelentősebb szerepet. Az egyetemi - főiskolai sport szemléletének fejlődésében is megmutatkozott a két irányzat szembenállása, bár kétségtelen, hogy nemcsak Angliában és Amerikában, hanem a közép-európai egyetemeken is inkább az angol versenyorientált atlétikára, labdajátékokra és a vízisportokra épülő sportélet dominált, bár itt Közép-Európában nem elhanyagolható a tornának és a vívásnak a szerepe.

Megalakultak az első kezdetleges, eleinte csak egy-két sportágra épülő és elsősorban a sportág népszerűsítését szem előtt tartó, első sportclubok, sportkörök. Ezek vezetése először egyértelműen a diákok, a hallgatók kezében volt, csak fokozatosan kapcsolódott be az egyetem és vált a club az egyes intézmények szerves részévé. Magyarország legrégibb egyetemi és főiskolai sportegyesülete, az 1860-ban megalakult selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia Sportegyesülete, melynek jogutódja a trianoni Békeszerződés után a soproni Műegyetemi Atlétikai és Futball Club (a SMAFC) lett. Jelentősége azonban a helyi jelleget nem lépte túl.
 
Az 1870-es évektől erősödött fel az a törekvés, hogy az egyes egyetemek, főiskolák, akadémiák sportclubokat hozzanak létre, s több az egyetemi ifjúság testi nevelésével foglalkozó cikk is megjelent a helyi lapokban pl. a HERCULES c. - akkor úgy hívták - testgyakorlati közlönyben, vagy az akkor legnépszerűbb sportújságban, a Sportvilágban. Elsősorban Eszterházi Miksa, a Magyar Atlétikai Club (a MAC) megalakítója, aki az atlétika egyes versenyszámaira igyekezett megnyerni a pesti tudományegyetem hallgatóit, valamint a sportszakíró Porzsolt testvérek, Kálmán és Lajos tettek sokat az egyetemi sport ügyéért. A selmecbányai kezdeményezést egy újabb helyi viszonylatban működő club követte a Sárospataki Jogakadémia Sportegyesülete, 1894-ben.
 
1887-ben a Budapesti Tudományegyetem hallgatóit tömörítő egyetemi kör megállapodott a Nemzeti Torna Egylettel (NTE) abban, hogy az NTE Szentkirályi utcai tornacsarnokát a hallgatók "mérsékelt áron és külön órákban használhatták". Az akkori rektor, dr. Fodor József támogatta ezt a kezdeményezést és azt ajánlotta az egyetemi ifjúság vezetésének, hogy angol mintára alakítsanak egyetemi sportclubot. 1884-ben meg is kezdődtek a megalapítandó Egyetemi Atlétikai Club (az EAC) Alapszabályának munkálatai, és az 1887/88. tanévben a benyújtott alapszabály alapján a belügyminisztériumi engedély is megérkezett.
 
Az új club azonban mégis működésképtelennek bizonyult, miután mind az atlétika híveit tömörítő Magyar Atlétikai Club, mind pedig a tornászokat összefogó Nemzeti Torna Egylet sem nézte jó szemmel az egyetemi klub megalakulását, melyet valószínűleg több is követett volna. A Nemzeti Torna Egylet és a Magyar Atlétikai Club vezetői - bár egymással sem voltak túl jó viszonyban - abban azonban egyetértettek és azt a nézetet vallották, hogy az egyes egyesületeken belül hozzanak létre úgynevezett egyetemi szakosztályokat. Így 1892-ben a Magyar Turista Egyesület meg is alakította egyetemi szakosztályát, valamint a Magyar Atlétikai Club és a Nemzeti Torna Egylet is külön versenyeket írt ki az egyetemisták számára. Az 1897-ben megalakult Magyar Atlétikai Szövetség (a MASz), valamint a kicsit korábban, 1885-ben létrejött Magyaroszági Torna Egyletek Szövetsége (a MOTESz) is ez ügyben a klubjai mögé állt.
 
Az 1890-es évek második felére a polgári fejlődés eredményeképpen jelentősen megnövekedett az egyetemi hallgatók aránya, és köztük is az egyes sportágak: az evezés, az atlétika, a torna, a vívás és leginkább a labdarúgás lelkes híveinek a száma. 1897. novemberében megalakult - csak egy mérkőzésre - az úgynevezett Műegyetemi Futball Csapat (az MFCs) és nagy meglepetésre a millenáris pályán legyőzte az akkor legjobbnak tartott Budapesti Torna Club (a BTC) ugyancsak második csapatát A siker hatalmas lelkesedést váltott ki az egyetemi hallhatók körében, és 1898-ban megalakították a Műegyetemi Futball Clubot, amelyet az atlétikával kiegészülve 1903/1904-es tanévtől vette fel a Műegyetemi Atlétikai és Fotball Club, tehát a MAFC nevet. A Tudományegyetemen először a vívók szervezték meg saját egyetemükön az Egyetemi Vívó Club-ot EVC néven 1897-ben, amely azonban anyagiak híján nem működött.
 
1898-ban, az Aradi Vértanúk napján - október 6-án - tartotta a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club (a BEAC) alakuló ülését, amelyen az elnöki tisztséget az egyetem rektora, Eötvös Lóránd vállalta el. A 11 tagú elnökségben 6 hallgató is helyet kapott. Az egyes szakosztályok: az atlétika, a vívás, a torna, a korcsolyázás és a labdarúgás sportágakban alakultak meg. A MAFC és a BEAC után több vidéki egyetem, főiskola, akadémia is megalakította saját sportegyesületét, így pl. a Kolozsvári Egyetemi Atlétikai Club (a KEAC), a Mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémiai Atlétikai Club, a Kassai Egyetemi Atlétikai Club, a Debreceni Főiskolai Atlétikai Club. A klubok eleinte - a BEAC-ot kivéve, ahol a fő tisztségek betöltéséhez Egyetemi Tanácsi jóváhagyás kellett - nem törekedtek szoros kapcsolatokra saját egyetemükkel, inkább a sportági szövetségben igyekeztek nagyobb tekintélyt szerezni.
 
1906-tól szakszövetségi viszonylatban is a Magyar Atlétikai Szövetség képviselte a legnagyobb erőt, és az egyes klubok sokszor joggal érezték úgy, hogy az Atlétikai Szövetség hatalmi szóval dönt egyes kérdésekben és sérti az egyesületi autonóm jogokat. (Pl. a BEAC esetében elvárta, hogy a legtehetségesebb versenyzői a MAC-ba, a Magyar Atlétikai Clubba igazoljanak.) Így aztán természetes lépésnek tűnt, hogy az egyes egyetemi klubok összefogását tükröző, egy országos egyetemi-főiskolai sportszövetség megalapítására tettek javaslatot. Kétségtelen, hogy a kezdeményezés attól a BEAC-tól indult el, amely eléggé meggyengült az 1904-1907. közötti időszakban, mondhatni válságos éveket élt át. Vezetői még Aponyi Albert kultuszminiszterhez is fordultak támogatásért, aki azonban azzal hárította el a kérést, hogy a BEAC ügye a Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának hatáskörébe tartozik.
 
1906. őszén a BEAC vezetői először a Kolozsvári Egyetemi Atlétikai Clubot (a KEAC-ot) keresték meg levelükkel, hogy támogassák egyetemi-főiskolai sportszövetség megalakítását, majd hasonló levelet küldtek a MAFC vezetőihez is. A három nagy egyetemi klub közül - ezekben az években - kétségtelenül a MAFC képviselte a legnagyobb erőt, de azt lehet mondani, hogy a három egyetem között egy angol (Oxford - Chambridge) mintájú, ellenfelet tisztelő, becsülő rivarizálás folyt az egyes sportágakban. A BEAC kezdeményezéséhez először a Kolozsvári Egyetemi Atlétikai Club csatlakozott, majd 1907. márciusában a MAFC is. Az alakuló ülésre - 1907. március 24-25-26-ra a Tudományegyetem Rákóczi úti épületében - végül is a MAFC küldte szét a meghívókat. A tárgyalásokon - mely tehát több napos volt - a választásokat és a Magyar Főiskolai Sportszövetség (az MFSSz) alakuló ülését március 25-én, tehát éppen 90. éve tartották, melyen 8 magyar egyetemi és főiskolai egyesület vett részt, s további kettő csatlakozott írásban. Ezek a következők voltak: a nagyok közül a MAFC, a BEAC és a Kolozsvári Egyetemi Atlétikai Club, a Kassai Jogász Egyesület, a Debreceni Jogász Vívó Egylet, a Debreceni Akadémiai Atlétikai Club, a Keszthelyi Gazdasági Akadémiai Atlétikai Club, és a Selmecbányai Futball és Atlétikai Club. Írásban csatlakozott az Egri Jogász és Torna és Vívó Egyesület - melynek képviselője késve meg is jelent az ülésen - valamint a Mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémia Sportegyesülete.
 
Az alakuló ülésen, amelyet dr. Maróti Géza egyetemi tanár, a MAFC tanárelnöke vezetett megválasztották az úgynevezett Ifjúsági Tiszti Kart. Ebből a lépésből az is látszik, hogy az egyes egyetemek, főiskolák sporttal szimpatizáló tanárai, vezetői azt a felfogást vallották, hogy az egyetemi, főiskolai klubokban, a vezetésben és a szervezésben egyaránt a hallgatóságnak kell adni a nagyobb szerepet, és az un. senior vezetés feladata elsősorban a hallgatók törekvéseinek, kéréseinek, igényeinek támogatása, segítése. A választás alapján így az ifjúsági elnök Linner Ernő (MAFC) lett, a négy alelnök pedig a következő: Támermi Mihály (BEAC), Bányász Jenő (KEAC), Urbán Pál (Kassai Jogász Egyesület) és Hegedűs Béla (Debreceni Jogász Vívó Egylet). Főtitkárrá a MAFC-os Mór Jenőt, titkárrá a Kassai Jogász Egyesületből Szepesi Miksát, jegyzőnek a Keszthelyi Akadémiát képviselő Kruder Vincét választották.
 
A Számvizsgáló Bizottságot is úgy állították össze, hogy az addig tisztséget nem kapott klubok képviselői is szerepeljenek, így a vezető BEAC-os Bodolai László mellett a tagok a Selmecbányai Futball és Atlétikai Clubot képviselő Takács János, és az Egri Jogász és Torna Vívó Egyletet képviselő Lázár Bertalan lettek.
 
Az ülés résztvevői úgy határoztak, hogy az un. senior vezetőséget 1897. május 1-ig kell a klubok képviselőiből, az egyes egyetemek, főiskolák tanáraiból összeállítani. A Magyar Főiskolai Sportszövetség ideiglenes vezetésével az elnöklő dr. Maróti Gézát bízták meg.
 
A választás után közvetlenül Tanácsülést is tartott az MFSSz, ahol az 1907. évi első hivatalos, egyetemi atlétikai bajnokság kiírásáról döntöttek. Korábban is megrendezték ezeket évenként, általában Pünkösdkor, de ez nem szerepelt a hivatalos versenynaptárban. A rendezéssel a MAFC-ot bízták meg, védnökeként Aponyi Albert kultuszminisztert és a Műegyetem akkori rektorát, Kál Jónás Ödönt kérték fel.
 
Az 1907. március 25-én megalakult Magyar Főiskolai Sportszövetség, az első európai országos sportszövetség volt. Egyedül az Egyesült Államokban hoztak létre hasonlót, a Nemzeti Főiskolai Atlétikai Szövetséget, az NCEE-t, miután az Egyesült Államok elnöke, Theodor Roosevelt korábban kétszer is a Fehér Házba hivatta a főiskolai sport vezetőjét, mert sok botrány és súlyos sérülés kísérte az amerikai egyetemi futballmérkőzéseket. Az elnök, az egységes szabályok kidolgozására és a mérkőzések botránymentes lebonyolításának biztosítására javasolta a szövetség létrejöttét, melyet 1905. decemberében 62 egyetem és főiskola képviselői meg is alakítottak. Tehát kb. 1,5 évvel a magyar szövetség előtt. A Magyar Főiskolai Sportszövetség elsőrendű feladatának a megalakulást követően, az egyes új sportágak meghonosítását, az egyetemista sportolók-, az egyetemi klubok érdekvédelmét és az egyetemek és főiskolák testneveléssel és sporttal kapcsolatos szemléletének a formálását tartotta.
 
A következő évektől kezdve folyamatosan meghírdették az egyetemi-főiskolai bajnokságokat. Kevés volt azonban a létesítmény - jellemzően a magyar sport egészére - és az egyetemi vezetők sem mindig támogatták maximálisan az egyetemi testnevelést és sportot. Az I. Világháború időszakára természetesen a főiskolai sportélet hanyatlása volt a jellemző. 1915-ben a Tudományegyetem úgy döntött, hogy felfüggeszti a BEAC működését azzal indokolva, hogy túl magas a nem egyetemisták száma az egyes szakosztályokban. Természetesen a klubok gyengülésével a Szövetség működése is háttérbe szorult, szervezetileg ugyan formálisan létezett.
 
Az I. Világháború befejeztével az osztrák-magyar monarchia szétesésével az egész magyar társadalomnak - tehát minden szempontból - így a testnevelés és sport szempontból is teljesen új helyzettel kellett szembenéznie. Az MFSSz folytatta ugyan működését, de az ország nehéz helyzete - elsősorban az 1920-1924. közötti időszak - a klubok működésére is kihatott. 1919-től a Nemzetközi Olimpiai Mozgalom, az olimpiai játékok mintájára több un. regionális játéksorozat rendezését kezdték meg a különböző nemzetközi sportszervezetek. Az ázsiai Pán-amerikai játékok mellett többek között felmerült és meg is valósult az un. „Munkás Olimpiák" néhány versenye, valamint az olimpián a női számok csekély volta miatt egy un. „Feminista" (női) Olimpiák megszervezése is szóba került. Ebbe a tendenciába illeszkedett az 1919-ben, Franciaországban megalakult Nemzetközi Diákszövetség, a CIEC Sportosztálya által szervezett Főiskolai Világbajnokságok sorozata is. Az elsőt 1924-ben, Varsóban rendezték.
 
Az MFSSz 1924-től elsősorban a nemzetközi tevékenységre összpontosított. Az I. Világháború utáni sportblokád miatt az egyetemista sportolókat nem hívták meg az I. Főiskolai Világbajnokságra Varsóba, mint ahogy az 1920-as Antverpeni Olimpiára sem, de az MFSSz 1926-tól már rendszeresen küldhetett csapatokat a főiskolai világbajnokságokra, amelyeken nagyon jól szerepeltek a magyar versenyzők. 1926 - 1928 között 19 arany, 21 ezüst, és 17 bronzérem volt a magyar sportolók mérlege.
 
Az 1928-as év már előrevetítette a közelgő gazdasági válság árnyait. Az országos sportirányító szervezet, az Országos Testnevelési Tanács (az OTT) vezetői inkább gazdasági, de politikai indítékok alapján is felszólították a Magyar Főiskolai Sportszövetség vezetőségét, hogy változtassák meg a szervezet nevét szövetségről központra, és az Alapszabályt is az un. centrális vezetési elv alapján módosítsák. Hasonló felszólítást kapott ekkor a Magyar Olimpiai Bizottság és a Középiskolások Országos Szövetsége (a KISOSZ) is. A Magyar Főiskolai Sportszövetség vezetősége és a Közgyűlés ezt a javaslatot nem szavazta meg, így az OTT javaslatára a Belügyminiszter 1929. tavaszán feloszlatta a Szövetséget.
 
1930. január 22-én megalakult egy un. Ideiglenes Főiskolai Egyesületközi Intéző Bizottság, amely előkészítette még ugyanabban az évben az MFSE, a Magyar Főiskolai Sportegyesületek Egyesülése megalakulását. Ez az új szervezet is elsősorban a nemzetközi kapcsolattartásra összpontosított, valamint az 1935-ben, Budapesten megtartott VI. Nyári Főiskolai Világbajnokság előkészületi munkálatait koordinálta a TFSC, a BEAC és a MAFC közös szerveként.
 
Az 1935-ös Főiskolai Világbajnokság rendezését, a Budapesti Tudományegyetem 300 éves évfordulójára való hivatkozással kapta meg Magyarország, és a házigazda így természetesen a BEAC volt. Az MFSE a külpolitikai jó hírnévre hivatkozva, a propaganda fontosságát kiemelve állami támogatást is kért, melyet meg is kapott 65.000,- pengő értékben. Az egyetem is biztosított e célra külön összeget, így a BEAC pálya korszerűsítését is meg lehetett oldani, itt tartották ugyanis a nyitó és a záró ünnepséget. A versenyre kb. 50 kiadványt készítettek és nagy népszerűségre tett szert az esemény a meginduló rádióadások útján is. Az esemény fővédnöke Horthy Miklós kormányzó volt. Az augusztus 10-18. közötti versenysorozaton a magyar versenyzők 24 arany, 13 ezüst és 20 bronzérmet nyertek.
 
1937-ben az MFSE Közgyűlés elhatározta, hogy visszaveszi a szövetség elnevezést, így a II. Világháború befejeztéig ismét - formálisan ugyan, de újra - létezett a Magyar Főiskolai Sportszövetség. A II. Világháború után a Szövetséget 1946-ban újjáalakították, szinte teljesen új vezetőséggel, a régi vezetésből ugyanis sokan elhagyták az országot. 1949-ig a Szövetség működése ismét csak formálisnak volt nevezhető. 1949-ben az egyetemi és főiskolai sportra az un. mozgalmi jelleget erőltette a hivatalos politika. Előbb a MEFES Sportosztálya irányította az egyetemi testnevelést, majd az egyetemi - főiskolai sportegyesületek 1950-től DISZ főiskolai sportegyesületekké alakultak. 1951-52-ben pedig ismét politikai döntés volt, az egyetemi és főiskolai sportegyesületeket összefogó HALADÁS Sportegyesület létrehozása. 
 
1954-ben újra Budapest kapta meg a XII. Nyári Főiskolai Világbajnokság rendezésének a jogát. Az előkészületekre mindössze 6 hónapja volt a magyar Szervező Bizottságnak, miután nemzetközi viszonylatban sem volt egység a Főiskolai sportmozgalomban. 1954. július 31. - augusztus 8. között rendezett verseny fővédnöke Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke volt, a Szervező Bizottságot pedig Hegyi Gyula vezette.
 
A versenysorozatot tehát a magyar sportvezetés kiemelkedő eseményként kezelte. Magyarország a statisztikák szerint 50 arany, 46 ezüst és 30 bronzérmet szerzett. A második lett a Szovjetunió 38 aranyéremmel, a harmadik az NDK 14 aranyéremmel. A nyugati országok - a főiskolai sport nemzetközi megosztottsága miatt - nem a legjobbjaikkal érkeztek, vagy nem is reagáltak a meghívásra, mint pl. az Egyesült Államok. A magyar sikert pedig beárnyékolta több sportoló megkérdőjelezhető egyetemi jogállása.
 
1957-ben ismét újjáalakult a Magyar Főiskolai Sportszövetség, amely azonban ismét tiszavirág életűnek bizonyult. A KISZ Központi Bizottsága szervezeteként létrehozott Országos Ifjúsági és Sportbizottság - ezen belül az Egyetemi és Főiskolai Sportközpont - létrehozásával a politika ismét felülről irányítva, ismét mozgalmi jellegűvé tette az egyetemi testnevelést. Az Egyetemi és Főiskolai Sportközpont ugyan a Magyar Egyetemi Sport Tanács megalakításával igyekezett az egyesületek képviselőinek demokratikus fóruma lenni. A Tanács elnökének, 1962-ben Petrich Géza professzort, a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Karának dékánját választották. A Tanács javaslatára vezették be az egyetemeken, főiskolákon 1963-tól az un. "Jó tanuló - jó sportoló" versenyt.
 
A nemzetközi főiskolai sportmozgalomban 1959-től, a FISU létrejöttével megszűntek a belső viták és az Universiadék 2 évenkénti megszervezésével ismét létrejött a mozgalom egysége. A Magyar Egyetemi Sport Tanács számára is az egyik legfontosabb feladat 1965-ben, egy újabb jelentős nemzetközi esemény, a IV. Universiade budapesti megszervezése volt. Az egyetemi testnevelés általános helyzete természetesen szorosan összefüggött és összefügg ma is az egyetemi, főiskolai klubok szervezetének történetével, azonban ennek elemzése talán meghaladná a történeti előadás kereteit.
 
Az 1970-es évektől a történések - vagy talán egy kicsit korábbról is már - nagyrészt az itt jelenlévők szeme előtt történtek. 1974-ben megalakult a Magyar Diáksport Tanács részeként az Egyetemi és Főiskolai Sportbizottság, amely a továbbiakban irányította az egyetemi testnevelés ügyeit, szervezte az egyébként országosan nem nagy jelentőségű, de a résztvevők között nagy sikerű egyetemi és főiskolai bajnokságokat. A magam részéről is meg tudom erősíteni, hiszen ezekben az években - az egyetemi éveim alatt - a számomra sokat jelentő fekete-fehér BEAC mezben több alkalommal is a főiskolai-egyetemi kosárlabda bajnokság részese lehettem. 1985. májusában ismét átszervezésre került sor, megalakult a Magyar Diáksport Szövetség ideiglenes Intéző Bizottsága, majd 1987. június 6-án maga a Szövetség, Czinege Lajos elnökletével. Az egyetemi-főiskolai sport teljes mértékben háttérbe szorult ebben a koncepcióban, és ez értelemszerűen vezetett az egyetemi-főiskolai sport önállósodási törekvéseihez.
 
A következő dátumok már nagyon a közelmúlt eseményeit idézik fel, hiszen 1991. márciusában egy Előkészítő Bizottság alakult az Egyetemi és Főiskolai Sportszövetség létrehozására. Júniusban megtartották az alakuló ülést, majd 1991. szeptemberében a Fővárosi Bíróság a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sportszövetséget, dr. Frenkl Róbert elnökletével - szinte ugyanolyan néven, mint az 1907-ben megalakult - a társadalmi szervezetet nyilvántartásába vette. Ezzel előadásom végére is értem, de szeretném megemlíteni dr. Kutassi László egyetemi tanár nevét, aki a korábbi évtizedekben a magyar egyetemi sport nemzetközi és hazai történetével foglalkozott, és aki korábbi munkáival, illetve a most készülő munkájával - ez a BEAC 100 éves története - ennek az előadásnak a megtartásához is jelentős segítséget nyújtott. Végezetül pedig remélve, hogy az eltelt 90 év eseményeinek a felelevenítése közelebb vihet a jelen megértéséhez és a jövő tervezéséhez, köszönöm megtisztelő figyelmüket.
 

Dr. Szikora Katalin            

Facebook

Magyar Egyetemi- Főiskolai Sportszövetség

Galéria

Eseménynaptár