A fizikai aktivitás szerepe a fogyókúrában

Az elhízás (obesitas) kórélettani meghatározása szerint, az anyagcsere folyamatok genetikai, központi idegrendszeri, endokrin és környezeti hatásokra bekövetkező zavara. Mindez az energiaháztartás egyensúlyának módosulásához vezet.


Számos tanulmány megállapította, hogy az elhízás járványszerű terjedése világjelenség és az új évezred egyik nagy kihívása. A táplálékfelvétel növekedésével az energia-leadás csökkenésével a zsírszövet mennyisége nő, fokozódik a zsírok raktározása, kialakul az elhízás.  Az elhízás patogenezisében az előforduló variációk közül különösen veszélyes az u.n. almatípusú hasi (viscerális) elhízás, ahol  a zsírsejtek nagyság és számbeli változása mellett változik a sejtek funkciója.  Az ilyen típusú túlsúly szerves része lesz az u.n. metabolikus szindrómának, amely a szervezet komplett anyagcsere zavarát jelenti.
Az energiaegyensúlyt, -  amelyet a normális anyagcsere folyamatok irányítanak, - a genetikai tényezők mellett jelentősen befolyásolja a táplálkozás és a rendszeres fizikai aktivitás.
A táplálkozás és a fizikai aktivitás mellett,  több szerző a hasi elhízást civilizációs ártalomnak tartja, amely fokozott testi, vagy pszichés terhelésre, vagy egyéb stresszhatásokra adott válasz .

A rendszeres fizikai aktivitás hiányát számos betegség kialakulásában rizikófaktorként tekintjük.  Az elhízás mellett a szív- és érrendszeri betegségek, az idegrendszeri és pszichiátriai elváltozások,  megelőzésében és kezelésében a rendszeres mozgástevékenységnek aktív szerepe van. A fizikai aktivitás javítja a központi idegrendszeri szabályozást. A külső és belső pszichés és idegi terheléseket a rendszeresen edzett szervezet jobban tűri.  Kialakul egy általános adaptáció, ami együtt jár az életmód előnyös változásával.  Megváltozik a hormontermelő rendszer kapacitása is.  Javul a szervezet oxigénellátása és az anyagcsere gazdaságosabbá válik.  Mindezek együttesen a mozgatórendszer aktivitását is előnyösen befolyásolják.
A fogyókúrák szempontjából már egy mérsékelt intenzitású és terjedelmű fizikai aktivitás is pozitív hatású és metabolikus fittséget eredményez.  A mozgás hatására az enegia felhasználás növekszik, ami megfigyelhető mind a normális testsúlyú, mind az elhízott egyéneknél.

Az energia felhasználás mértéke több tényezőtől függ.  A legfontosabbak az elhízott személy testtömege, a mozgás intenzitása, időtartalma, lényeges a környezet hőmérséklete és páratartalma. A kövér emberek energiafelhasználása mozgás közben fokozottabb a normális testsúlyú egyénekéhez viszonyítva.  Ez egyrészt a nagyobb testtömeggel, másrészt az elhízott jellegzetes mozgásával magyarázható, (A combok egymáshoz való dörzsölése, stb.).
Normál   testsúlyú  egyéneknél  a  rendszeresen  végzett  mozgásprogram után 15-60 perccel az éhségérzet csökkenését tapasztalták.  A kövérekre vonatkozóan megállapították, hogy a napi energia leadás a mozgásprogram alatt nagyobb volt mint az energia bevitel, ami arra utal, hogy a mozgással egy időben nem fokozódott a magasabb energiát adó táplálék-fogyasztás.
A rendszeres mozgás a zsírégetés egyik formája.  Közismert, hogy a szervezet zsírsejtjeiben óriási mennyiségű energia raktározódik. (70.000 - 100.000 kcal) A mozgás kezdetén a szervezet energiaszolgáltatás szénhidrátokat éget, majd a közepes intenzitású, egyenletes mozgásnál előtérbe kerül a zsírok, zsírsavak mobilizációja.  A zsírok és zsírsavak a zsírszövetből, az izomban lévő zsírraktárakból származnak, amelyeket a működő izomzat egy valódi zsírégetés révén energia szolgáltatásra használja.  Különösen hatékony a mozgásprogram, ha a folyókúra során megfelelő diétával kombináljuk.  Általában alacsonyabb kalória tartalmú 1200 - 1500 kcal/nap bevitele mellett, az egyénre szabott mozgásprogram megadásával sikeres testtömeg csökkenést lehet elérni. Több szerző véleménye szerint  egy diétával és mozgásprogrammal hosszabb távon elért testsúly csökkenés eredményes lehet és a súlytartás megmarad amennyiben az előírt diétát és a mozgásprogramot a paciens folytatni tudja.
 
Az elhízottak részére ajánlott mozgásprogram.

Az egyénre szabott mozgásprogram megadásakor fontos az elhízott személy alapos belgyógyászati és laboratóriumi  vizsgálata. A mozgásprogramnak tartalmaznia kell a mozgás fajtáját, idejét, intenzitását és gyakoriságát.  Aerob nagy izomcsoportokat mozgató programokat ajánlunk (úszás, gyaloglás, kerékpározás, vízi-aerobik,). Téli időszakban ajánlható a sífutás, és korcsolyázás a testtömegtől függően. A fogyni kívánók funkcionális sportágakat is felhasználnak testedzésre és fogyasztásra, itt elsősorban a labdajátékok szerepe fontos.
A mozgás intenzitásának meghatározására laboratóriumi körülmények között többféle lehetőséggel rendelkezünk. A legegyszerűbb forma, amikor a mozgás alatt elérendő szívfrekvenciában adjuk meg a mozgás intenzitását.  Az életkor alapján számított szívfrekvencia, vagy munkapulzus egyszerűen meghatározható, ha a 220 -ból levonjuk az illető életkorát és  megkapjuk az életkornak megfelelő maximális 100 %-os szívfrekvenciát.  Attól függően, hogy milyen intenzitást javaslunk, számításunk az alábbiak szerint történik, pl. az elhízott életkora 50 év, 220 - 50 = 170, a maximális szívfrekvencia tehát 170/perc, ez 100 %. A javasolt intenzitás 60 %, akkor a l70 . 0,6  = 102, vagyis az 50 éves egyén 60 %-os intenzitású munkapulzusa 102/perc.  Elhízottaknál kezdetben 50 %-os intenzitást alkalmazunk, amelyet hetente 10 %-al növelünk 70 %-ig.
A mozgás gyakorisága heti 5 alkalommal 40-60 perc/nap, vagy 2 x 20-30 perc/nap. A mozgás időtartalmának emelése mellett az intenzitás növelése nem ajánlott.  A mozgásprogramot minden nap, vagy legalább heti 5 alkalommal folyatatni kell .
Megjegyzendő, hogy a leírt programot mindenkor meghatározza az egyén aktuális egészségi állapota és életkora.  A hatékony fogyasztó mozgásprogram időtartalma több nemzetközi epidemiológiai felmérés alapján 9-12 hónap.  Nem lehet hatékonyan rövid idő alatt lefogyni. A 2-3 hetes fogyasztó programok tartós hatása megkérdőjelezendő, ugyanis a gyors fogyasztás általában vízveszteséggel jár, amelyet a paciens gyorsan visszapótol és a testsúly csökkenés megáll.
Az ajánlott mozgásprogramok előnyei mellett, bizonyos mértékű kockázattal is járnak. A paciens alapos vizsgálata az esetleges belgyógyászati betegségek kiszűrése, pl. magas vérnyomás, cukorbetegség, köszvény, dohányzás, és alkoholfogyasztás befolyásolhatja mozgásprogram hatékonyságát és intenzitását.  Súlyosabb szív és érrendszeri elváltozásoknál, 40 év felett mindenképen a terheléses EKG elvégzése ajánlott.  Egyéb idegi és ortopédiai jellegű elváltozásokat a megfelelő szakorvosokkal kell megvizsgáltatni.
Végezetül a rendszeres testmozgás a fogyasztóprogram aktív, hatékony  része , különösen alacsony kalória tartalmú diétákkal kombinálva.  A mozgásprogramok célja a zsírmentes testtömeg, az izomtömeg erősítése, az állóképesség fokozása és a hatékony testsúlyvesztés folyamatos megtartása.

(forrás :sportorvos.hu)

Facebook

Magyar Egyetemi- Főiskolai Sportszövetség

Galéria

Eseménynaptár